Merjünk néha önzőek lenni! Te mit kérsz karácsonyra? :)


Arra gondoltam, mérjük fel, mire is volna igazán igénye az anyukáknak idén? ;)
Csináltam egy kis űrlapot, elég csak ikszelned! Pár perc, a szórakozás garantált, s az új évben olvashatod a blogon vagy email-ben az eredményeket. Te is kíváncsi vagy? :)

Akkor rajta (kattints!):










 

Hová tűntek a virgácsok?!

Emlékszem, hogy amikor én voltam gyerek, a szép mikulás-csomag állandó tartozéka volt a virgács. De már nem is tudom, mióta, nem látok/találok sehol! Vajon hová tűntek a virgácsok? Oda, ahová eltűnt az az egészséges énkép is, hogy bizony jó is és rossz is van bennem? Az az énkép, ami szerint nincs vége a világnak, ha rosszul viselkedtem, ha hibáztam, ha elrontottam, mert ez is része az életnek, s részem nekem is. Nem emlékszem, hogy sírtam volna a virgács miatt, inkább huncutul nevetgéltünk arra a kérdésre, hogy "Kaptál virgácsot?". A mai gyerek többsége szinte nem is tudja, mi fán terem a virgács. Talán már azt sem tudja, hogy mi fán terem a rosszaság? Ó dehogynem, s reméljük, szívből reméljük, hogy nem kell megtagadniuk soha, hisz az is a lényük része, s mindenkinek tudnia kell elfogadással tekinteni magára, az érzéseire, gondolataira, viselkedésére. (Ez persze nem jelenti, hogy ne fejlődhetne pozitív irányba! De jelenti, hogy senki sem tökéletes.) Remélem, hogy gyerekeink, miközben annyit erősítjük önbecsülésüket, dicsérjük őket, megőrzik magukban a hitet, hogy szabad nekik "rossz"-nak is lenni. Hogy szabad nekik embernek lenni. Ahogy az én fiam vágta rá tegnap: "Én jó gyerek vagyok, csak szeretek huncutkodni!". 



Az ANYASÁG forradalma

Az anyaság forradalma zajlik már jó ideje, s már szinte minden anyát elért. 

A "forradalom" lerántja a leplet a "rózsaszín köd"-ről, ami az anyaságot körbelengte eddig, arra buzdít, hogy légy boldog, s ezt úgy érheted el, ha megtartod önmagadat, ha nem oldódsz fel az anyaságban, ha az anyaságot csak az egyik, habár természetesen legfontosabb szerepednek tekinted az életedben. Eszerint csak akkor lehetsz boldog, ha sikeres vagy, s ez most abban érhető tetten, hogy úgy vagy elég jó anya, hogy mellette sportolsz, szép maradsz, feltöltődsz, mindezekre persze szakítasz időt, megoldod a gyerkőc(ök) felügyeletét stb., továbbá nagy léptekkel haladsz az önkiteljesítés, az önismeret és a sikeres munkavállaló/vállalkozó útján, miközben ideálisan megtartod persze örömben-boldogságban a párkapcsolatodat, avagy a szintén népszerű szingli anyaság útjára lépve nyomsz egy "restart"-ot.

Egyrészt felszabadító, hogy lehet arról beszélni, olvasni, írni és tudni, hogy bizony az anyaság sem fenékig tejfel, mégis megtartva annak szépségét, jó oldalát, elismerve örömteliségét. Mert ez bizony nagyon jól megközelíti az anyaságot.

Másrészt viszont lassan elvárásként fogalmazódik meg, hogy napjainkban az anya ilyen: az anya egy napja legalább 38 órából áll, miközben sikerrel koordinálja az egész család életét, összeegyeztet, összehangol mindent, közben nem feledkezik meg sem saját, sem a család többi tagjának jóllétéről, sem lelkileg, sem testileg. Miközben így odafigyel mindenkire, közben magára is gondol, sőt!
Nem felejti el, hogy másnap színház lesz az oviban, a nagynak meg fél pár zoknit kell bevinni az adventi kalendáriumhoz, nem beszélve a további rengeteg mindenről. (Amit egyébként akkor is elfelejt hébe-hóba, ha felírta a naptárba.)
Megszervezi, hogy legyen kellő mennyiségű délutáni különórája avagy játszóteres/szabad levegős programja a gyerekeknek, ki-ki elvei szerint, ezt vagy maga teljesíti (ebben az esetben sikeres vállalkozó), vagy segítséget szervez be (ez esetben lehet sikeres alkalmazott is).

A nap végén ereje marad leülni befejezni a leckét, és/vagy gyakorolni a naggyal, közben fél kézzel legózik a kicsivel, meghallgatja mindenki napját, érdeklődik hogylétük felől, ápolja a lelküket, megfőzi a nem elősütött bio vacsit és/vagy bűntudatosan felkockázza a bundás kenyeret, ne adj isten hideg szendvicset. Persze valamikor rohanva be is vásárolt mindezekhez. Jöhet a fürdés, az esti mese, romeltakarítás.
Hogy a napi rend-szint fenntartható legyen, hajnalban kel, bepakol-kipakol a mosogatógépből, vagy mosogat, berakja a mosást, beszedi a tisztát, (nem vasal, azt már tudja, hogy nem kell), hajtogat, reggelit és uzsis-dobozt készít, a legújabb ajánlások szerint legalább két-naponta porszívózik, mert akkor tiszta marad minden. 
Önkiteljesít, kézműves ajándékokat készít a gyerekkel, nem vásárol édességet, péksütit, kenyeret, ezeket mind maga készíti az egészség jegyében, mert akkor tudjuk, mi van benne. Saját hobbija van és természetesen rendkívül kreatív. Saját ideje van, amikor feladata a feltöltődés és/vagy önismeretének fejlesztése. (Nem ám facebook-ozás!)


Ja igen, vmikor elmegy futni, ideálisan min. 3-szor egy héten, de inkább többször. Esetleg egyéb sportot űz, de ahhoz több idő, pénz és szervezés kell.

És este, mikor letette a gyerekeket, odaül a párja mellé, vele tölt legalább egy-másfél órát, minőségi időt töltenek, beszélgetnek, megélik az intimitást, ha még nem estek össze a fáradtságtól, akkor szex is jöhet.
...
Mindezekre mindannyian vágyunk. Mindannyian szeretnénk mindent megadni a gyermekünket, beleértve magunkat is. Mindannyian szeretnénk a lehető legszebb és legtisztább környezetben lenni. Mindannyian szeretnénk egészségesek, szépek, fittek maradni. Mindannyian szeretnénk emberileg, önismeretileg fejlődni, meghallani a saját gondolatainkat. Mindannyian szeretnénk feltöltődni, pihenni. Mindannyian szeretnénk sikeresek és elismertek lenni a munkánkban. Mindannyian szeretnénk szívhez szóló ajándékokat készíteni a gyerkőccel. Mindannyian vágyunk a harmonikus párkapcsolatra. (A sorrend tetszőleges.)

Tudd, hogy mindezért küzdhetsz, mindezeket megteheted, s tedd is meg, amire szükséged van! De nem jó, ha csak akkor lehetünk boldogok, ha mindez állandóan és maradéktalanul teljesült. Vannak időszakok, amikor több összejön belőle, van, amikor csak kevesebb. Van olyan, amire várnunk kell, míg nagyobb lesz a gyerek! Van, amit át kell értelmeznünk. Van, ami egyszerűen nem jön össze. Talán soha.

A vágyakat, álmokat vágyként és nem elvárásként megélni. Törekedni a legtöbbre, igyekezni, a vágyainkért küzdeni, s amit lehet, azt megvalósítani - ez a siker. Tudni várni, amire várni kell, s elengedni azt, amiért hiába küzdesz - s ezeket nem kudarcnak megélni, hanem egyszerűen elfogadni - ez a siker. A legtöbbet kihozni a lehetőségekből, s örülni annak, ami van - ez a siker.

Megtalálni azokat a pontokat, amik tényleg NEKED és a TE GYEREKEIDNEK, a TE CSALÁDODNAK igazán fontosak, s azokat beteljesíteni - ez a siker. Az összes többi mellébeszélés.