Elvárások - az anyával szemben

Nem arról fogok írni, hogy mi mindent kell elvégezni otthon, hogy hány szerepnek kell megfelelni, hány feladatot kell teljesíteni. Ehelyett arról szeretnék írni, ami gyakori panasz praxisomban: hogy mennyi elvárás fogalmazódik meg az anya felé, a gyerek(ek)kel kapcsolatban. 


Amikor elmennek nyaralni, miért nem lazább a napirend, noha a gyereknek kell a keret, igényli, s különben szétesnek. Miért nem hagyják ki a szundit, akkor még Béla bácsihoz is el lehetne ugrani? Mert akkor mindenki, még Béla bácsi is a hullafáradt gyerek nyafiját hallgathatná? Ja, hogy ez is egy érv?! Hát igen, nem könnyű. Persze ha elmennek, akkor meg miért nem neveli meg jobban a gyereket, mi baja, miért félénk, miért sírós, mindig ilyen? - záporoznak a kérdések, s a kimondatlan hibáztatás, hogy az anya a hibás, az anya elrontott valamit. Persze jobbára az anyák fogékonyak erre, s gyötrődnek az elvárások között, a sajátjaik, meg a többiek elvárásai között: hogy akkor most tegyék a legjobbat legjobban, ahogy csak tudják, vagy hódoljanak be, s jöhet a többi a nyakukba?! S ha véletlen a kicsi túlpörög a holtpontján, s egy-egy alkalommal jól viseli, akkor meg jön az "ugye megmondtam". Hát anyának lenni nem könnyű. De könnyebb, ha odaállsz és azt mondod, ez így lesz. Ha elébe mész, s ellentmondást nem tűrő hozzáállással (ami nem kell, hogy agresszív legyen, elég ha határozott), megmondod, hogy mi fér bele és mi nem. Légy határozott és biztos magadban, merj kiállni magad és a gyereked mellett, vállald fel, hogy ez a jó, a helyes és kész. Állj oda bátran! Lehet, hogy meg fogsz lepődni, amikor elfogadják, mert te vagy az ANYA. Igazi tigris-anya! ;) Hajrá!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése