Napjaink kórházi gyakorlata kevéssé kedvez annak, hogy babánkkal való első találkozásunk anyaként olyan legyen, ahogy azt megálmodjuk, ahogy érzelmeink diktálják, s így aztán ideálisnak is kevéssé mondható. Pedig mennyit készülünk erre a napra! Általában már egy ideje vágyunk gyermekünkre, mielőtt megfoganna, de ha váratlanul lép az életünkbe, akkor is nagyjából 9 hónapon át készülünk a nagy találkozásra.
Ennek az írásnak a motivációja egy kedves kliensem, aki megengedte, hogy elmeséljem e szempontból szülésélményét. Második gyermekével volt várandós, sokáig bizonytalan volt, hogy az első császármetszés után ez a gyermek természetes úton, vagy egy újabb császárral jön-e a világra, végül az utóbbi lett belőle. Túlhordással, a megadott napon, közvetlenül a kiírt időpont előtt a ctg által regisztrált, de az anya által még nem érzett fájásokkal indultak a műtőbe. Az anya megbékélt a helyzettel, nyugodt volt, felkészült rá, a babájával is "megbeszélte", és megnyugtatta a visszajelzés, hogy már a babája is készen áll az útra. A műtőben is minden rendben, nyugalomban zajlott. A baba megszületett. Az anya szívverése felgyorsult, pedig fizikailag minden rendben zajlott. Az egyik orvos próbálta megnyugtatni: "Minden rendben van, a baba is jól van, gyönyörű, egészséges." Az anya azt felelte, hogy rendben, s nagyon igyekezett nyugodtan lélegezni. Nem idegeskedett a műtét miatt, s az eszével tudta, hogy a baba is jól van, de a műszerek mégis tovább csörömpöltek. A szívverése akkor csillapodott, amikor a kicsit az arcához tették, s végleg akkor "simult el minden", amikor végre együtt lehetett vele.
Hiába tudta az eszével, hogy minden rendben, a lelke és a teste mind azt jelezte, hogy baj van, míg a gyermeket meg nem kapta. És ez csak az anya oldala. A kicsiről még nem is beszéltünk... Aki szerencsés esetben apával van "szőr-kontaktusban" :), míg anya is erre alkalmas állapotban lesz.
Tudományosan bizonyították, kutatásokkal támasztották alá, hogy milyennek kell(ene) lennie az ideális első találkozásnak:
Az újszülöttet az anya hasára teszik, bőr-bőr kontaktusban, a baba születését követően, azonnal, meztelenül, legalább egy órára. Orr-garat leszívás csak indokolt esetben történhet, minden nem sürgős kórházi rutint el kell halasztani! A kicsit alaposan szárazra törlik, előmelegített, testhez simuló anyaggal takarják be, az anyjával együtt.
A segítők segítenek - ha szükséges - az első szoptatásban (az erőszakos mellre tétel gátolja a baba keresőreflexét, és kedvezőtlenül hat a baba későbbi szopási viselkedésére!).
Császármetszés után a szoptatás megkezdése ugyan késhet, de a bőr-bőr kontaktus megvalósulhat annak minden pozitív hatásával. Az egyórás halasztott bőrkontaktust nekik is biztosítani kell(ene)!
Az első találkozás meghatározó része lesz szülés-élményednek, beszélj róla orvosoddal, szülésznőddel, segítőiddel!
Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr
http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr
http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése