Korai anya-gyerek kapcsolat: a szülést követő órák és napok jelentősége

A perinatális konzultáció az életem; szakterületem ezen belül a korai anya-gyerek kapcsolat. Nem is hinnétek mennyi minden tartozik ide. Hiszek abban és tapasztalataim, szakmai tudásom is alátámasztják, hogy az első években az általában elsődleges gondozói szerepben lévő anya és gyermeke olyan erős és szoros együttlétezésben vannak, hogy - főleg a helyzetet mélyen és belülről megélve - néha még azt is nehéz eldönteni, most éppen kinek is van problémája kettejük közül. S mielőtt a probléma szó láttán bárki is futva menekülne: az egyik Ákos-dal részlete jut eszembe: "Csak akkor érhetsz csúcsra, ha egy hegy elébed áll." Ha bármilyen elakadás van, az csak egy hegy, amit ha megmászunk, magasabbra jutunk, mint ahol addig álltunk. Ám ehhez a mászáshoz néha segítség kell: ebben tudok támaszod lenni, megmutatni az ösvényeket, segíteni a döntésben, hogy melyik út a tiéd...

Jusztné Vincze Szabina, perinatális szaktanácsadó, édesanya

Saját vizsgálataim eredményei alapján a korai anyai érzelmek és a korai anya-gyermek kapcsolat az idő elteltével nem nagyon változik, legalábbis kisgyermekkorban, ezért aztán mindenképpen érdemes foglalkozni a korai anya-gyerek kapcsolattal. Gyakran találkozok azzal, hogy a sok ellentmondó információ megzavarja az anyákat, s hogy a helyes információk, maga a tudás, az önismeret és ezáltal a helyzet megértése segítheti kitartásukat és erősítheti jó-anyaságba vetett hitüket. Ezért összeszedtem néhány hiteles kutatási eredményt, ezt az időszakot illetően:

Mivel a csecsemő sok tekintetben tehetetlen, puszta életben maradása is függ gondozói, anyja/apja aktív támogatásától és védelmétől, ezért a csecsemő és szülei közötti szoros kapcsolat kialakulása döntő fontosságú, többek között a gyermek egészsége szempontjából, de pszichés jólléte érdekében is. A szülő-gyermek kapcsolat nem egyik pillanatról a másikra alakul ki, hanem sok éven át fejlődik.

A korai anya-gyermek kapcsolatot vizsgálva Klaus és Kennel azt találták kísérletükben, hogy ha az anyának és gyermekének közvetlenül szülés után lehetősége van testi kapcsolatteremtésre, akkor komplex interakciók indulnak meg közöttük, amelyek elősegítik kötődésüket. Azt is feltételezték, hogy az anyát a szülés alatt termelődő hormonjai teszik képessé arra, hogy érzelmi kapcsolatot építsen ki újszülött gyermekével. A korai imprintinget Lorenz vizsgálta, s ennek nyomán, a behaviorista szemlélet hatására szinte jelszóvá lett a szülőotthonokban a korai kötődés. Gopnik idézi az anekdotát, miszerint egy ilyen intézményben kiírták a falra, hogy „Kérjük a babát nem elvenni a mamától addig, míg a kötődés ki nem alakult!”. Egy másik történetben arról számol be, hogy amikor az anya nem akarta engedni, hogy a babát kivegye a kezéből a nővér, az azt felelte neki, hogy „Ne aggódjon, kedves, hagyunk elég időt a kötődésre!”.

Ma Magyarországon sok kórházban az alkalmazott kórházi gyakorlat csak részben kedvez az anya-gyermek kapcsolatnak. Ugyan legtöbb helyen elterjedt a rooming-in, azaz az, hogy az újszülöttek édesanyjukkal egy szobában lehetnek (ha igénylik, ha nem kérik, akkor a gyermekekre a csecsemős nővérek vigyáznak), kivéve az orvosi vizsgálatok idejét és a fürdetést. Ugyanakkor sok kórházban a szülés után a természetes úton szülő nőknek (és az édesapáknak) csupán rövid idejük, maximum 2 órájuk van a szülőszobán együtt maradni a babájukkal. Ezt is többnyire csak azután tehetik, hogy a babákat előbb megvizsgálták és megfürdették, felöltöztették (van már gyakorlat arra, hogy meztelenül, pontosabban csak takaróba csavarva adják az újszülöttet az anyák karjaiba, hogy összeérhessen a bőrük, de ez nem általános). Ezután többnyire átviszik az anyát és gyermekét az újszülött-részlegre, ahol az első éjszakát külön töltik, mondván, hogy az újszülöttet megfigyelik, az anyának pedig pihenésre van szüksége. A császárral szülő nők többnyire csak megnézhetik babájukat a szülőszobán, s aztán csak az újszülött-osztályon láthatják újra, ahol éjszakára szintén elveszik tőlük, s csak akkor adják oda nekik, ha már magukat teljesen el tudják látni. (Természetesen nem minden kórház követi ezt a gyakorlatot.)

Liedloff kontinuum-elméletében egészen szívfacsaró képet fest a modern világunkban élő csecsemők helyzetéről. Ő úgy tartja, nagyon fontos a bevésődés mechanizmusa, hisz az evolúció során erre „rendezkedtünk be”. Ha nincs lehetőség erre, ha a pillanat elmúlik, akkor elkezdődik a gyász folyamata, mert az emberi születések évmilliói során az, hogy szülés után elveszik a gyermeket az anyától, csak akkor történhetett meg, ha halva született a baba. Ezért, amikor a kórházban az anya már a gyászolás fiziológiai állapotába kerül, s percekkel vagy órákkal később odaviszik hozzá a babáját, gyakran bűntudata támad, mert úgy érzi, nem tudja eléggé szeretni gyermekét és ráléphet a post partum depresszióhoz vezető útra, de legalábbis megkérdőjelezheti saját jó-anyaságát. S mit érez a csecsemő? Anyja ölelése és bőre helyett, csak a mozdulatlanság és az egyedüllét jut neki, sírására csak a többi csecsemő sírása válaszol. Amikor hazaviszik a kórházból, már alapos benyomásai vannak az életről, ami minden későbbi benyomására hatással lesz. Egy tudat előtti síkon azt tudja, hogy az élet magányos, nem válaszol a jelzéseire és tele van fájdalommal.

Ma már a legtöbb kutató egyetért abban, hogy az azonnali érintkezés nem döntő tényező az anyák és csecsemőik hosszú távú, pozitív érzelmi kapcsolatának kialakulásában, sokkal inkább a szülést követő néhány nap tekinthető egyfajta anyai szenzitív periódusnak. Harlow eredményei szerint még azokból a kismajmokból is rossz anyák váltak, akiknek mindent biztosítottak fejlődésükhöz, de azonnal elválasztották őket anyjuktól. Chateau longitudinális vizsgálatában azt találta, hogy már 15 perces, közvetlenül a szülést követő bőrkontaktus az anya és gyermeke között, évekig megmaradó különbséget eredményez a kontrolcsoporthoz képest, akiknél nem volt ilyen kontaktus: 36 órával a szülés után ezek az anyák inkább testközelben tartották gyermeküket és nézték őket. A gyermekek 3 hónapos korában tovább szoptatnak, inkább szoptatnak éjjel is, s az éjszakai szoptatást sem élik meg problémaként. A gyermekek 1 éves korában ahelyett, hogy visszamennének dolgozni, inkább otthon maradnak a gyermekekkel. Szintén 1 éves gyermekek esetében, a gyermekeket külön szobában altatják, az anyák önállóbbak a gyermekek ellátásában, s ekkor még nem kezdenek el biliztetni. A gyermekek 3 éves korában, visszamenőleg - a kontrolcsoport anyáinak 60%-ával szemben - az anyáknak csupán 20%-a találta csak kevésnek azt az időt, amit gyermekével töltött, továbbá az anyai percepció szerint a gyermekek nyelvi fejlődése gyorsabb volt, s kétszer annyi testvér született, mint a kontrolcsoport anyái körében. Saját vizsgálataim eredménye alapján azt mondhatom, hogy a szoros testkontaktusban töltött kórházi napok kompenzáló erővel hatnak, ha kimaradt a szülést közvetlenül követő bőr-bőr kontaktus, vagy ha túl rövid ideig volt rá lehetőség.

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

google.com/+PerinatalisHu1