Korai anya-gyerek kapcsolat: mi minden számít még?

Mai felfogásunk szerint a kötődés egyfajta belső munkamodell kialakulását jelenti a csecsemő elméjében arról, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz az emberek. Megalkotják a „szeretet elméletét”. Szerencsés esetben a szeretetét, hiszen az elmélet és a tapasztalat viszonya kétirányú: ha gyakran bántak durván a gyermekkel azok, akikhez támogatásért fordult volna, akkor hasonló bánásmódot fog elvárni másoktól is, sőt, viselkedésüket már ezen elvárás szerint értelmezi. Szerencsére a modell rugalmas. Még a sokat bántalmazott gyerekek is megmenekülhetnek a (komolyabb) lelki károsodástól, ha van olyan személy a környezetükben, akihez pozitívan kötődhetnek.

Az anya-gyermek kapcsolat témájával kapcsolatos kutatási irány a baba nem-kívántságának hatásvizsgálata is. A lakosság nagyobb része különféle problémáktól szenved, például csökkentértékűségi-érzés, értéktelenségérzés, ürességérzés, diffúz szorongások, depresszív hangulatok, pszichoszomatikus megbetegedések, alkoholizmus, drogfüggőség, antiszociális személyiségzavarok. Egyes kutatások szerint tüneteik és problémáik hátterében túlnyomórészt prenatális életidejük hiányállapotai, szenvedései állnak. Ráadásul a nem kívánt terhességből született gyerekek nagyobb mértékben vannak kitéve elhanyagolásnak és erőszaknak. A nem kívánt gyermekek születési súlya kisebb volt, és több orvosi segítség kellett nekik, mint a kontrollcsoportnak David vizsgálatában. Rottmann vizsgálatának eredményei szerint az anya minél konfliktusosabb, ambivalensebb és elutasítóbb érzésekkel viseltetik meg nem született babája iránt, annál terheltebb lesz az újszülött. A gyermeküket tudatosan és tudattalanul is elutasító anyák gyermekeinél az első 48 órában a születés után a Kipp-szindróma tüneteit észlelték: apatikus viselkedés és sírás váltogatták egymást. Az elfogadott, szeretett és várt, tervezett babák pedig jobban fejlődnek intellektuálisan és emocionálisan egyaránt, mint a nem tervezettek és az elutasítottak. A nem kívánt gyermekek antiszociális irányú fejlődése és rossz közérzete a kedvezőtlen körülmények komplex összjátéka a kultúrában, amelyek kiindulópontja azonban az elutasított terhesség. 
Több vizsgálat is foglalkozott már azzal, hogy azonosítsa azokat a terhesség és szülés alatti eseményeket, pszichés folyamatokat és szociális viszonyokat, amelyek kihatnak a várandóság alatt és az azt követő időszakban az édesanyák pszichés jóllétére. Ilyen tényezők a saját szülőkkel és gyermekkorral kapcsolatos mentális kép, a partnerrel kapcsolatos viszony és a tőle kapott, továbbá a másoktól kapott szociális támogatottság mértéke, a saját női nemi identitás, a korábbi gyermekgondozással kapcsolatosan szerzett tapasztalatok, továbbá a saját terhesség elfogadása és a magzattal való kapcsolat. A várandósság alatti anyai stressz is kimutatható hatással van a magzatra, s leggyakrabban koraszüléshez és kis születési súlyú babához vezet. A párkapcsolat minősége valószínűleg nagyobb hatással van az apa-gyermek kapcsolatra, mint az anya-gyermekére: Belsky és munkatársai azt találták, hogy a problémás házassági kapcsolatban élő apák a kiegyensúlyozott kapcsolattal rendelkezőkhöz képest negatívabbak voltak gyermekeikkel folytatott interakcióik során, de ez a különbség nem volt igaz az anya-gyermek interakciókra. A gyermekgondozásra vonatkozó anyai énhatékonyság-érzés viszont pozitívan hat a gyermekkel való foglalkozásra és a szülői viselkedés minőségére. Hudson és munkatársainak, valamint Elek és munkatársainak longitudinális vizsgálatában a szülők egyre erősebb énhatékonyság-érzésről számoltak be a születést követő első 12 hónapban, amivel párhuzamosan alakult a szülőséggel kapcsolatos elégedettség. Warren elméletében és Nyström és Öhrling meta-analízisében is a szociális támogatás együtt járt a szülői magabiztossággal és az énhatékonyság-érzéssel. A szülői konfliktusok, a partneri segítség hiánya, valamint a nehéz gyermeki temperamentum ezzel szemben negatívan korrelálnak az anyai magabiztosság érzésével. A szociális támogatottság már a terhesség alatt fontos tényező, mivel hiánya posztnatális depresszióhoz, illetve inszenzitív szülői viselkedéshez vezethet.
Vajda és Vajda longitudinális vizsgálatukban magyar családokat követtek nyomon az első gyermekkel való terhességtől kb. a gyermekek egy éves koráig. Eredményeik szerint az anyák többsége félt és szorongott a szülést követő néhány hónapban, legtöbbször a gyermekgondozással kapcsolatosan. A nagymamák ritkábban segítettek a gondozásban, mint ahogy ez korábban a magyar családokra jellemző volt, mivel többségük dolgozott. Amikor mégis segített a nagymama, az anyák általában valamilyen konfliktusról számoltak be. Az édesanyák számára nagyon kimerítő volt, hogy a gyerekek 40%-a még egy évesen sem aludta át az éjszakát, ami azért is fontos adat, mivel a rendszeres éjszakai felkelések kimerítőek, s akár depresszív hatásuk is lehet. A családok 70%-ában az otthoni és gyermekgondozással kapcsolatos feladatok mind az anyákra hárultak. Hozzájuk képest a „modernebb” feladat-megosztású családokban jellemzőbb volt, hogy gyermek születése jobb hatással volt a házasságra, és kevésbé okozott zavart a szexuális életben.
A gyermeki és az anya-gyermek kapcsolati fejlődés szempontjából Belsky család-modellje és Meyer teoretikus modellje az anya-gyermek kapcsolat alakulásának meghatározóiról a következő tényezőket foglalja össze, melyeket rizikófaktorokként értelmezhetünk: fejlődési történet, házastársi kapcsolat, személyiség, munka, szociális háló, szülői gondozás, gyermeki fejlődés, gyermeki sajátosságok, észlelt gyermeki temperamentum, aktivitás ill. teljesítmény orientáció, emocionalitás és szülői eredményesség.
Saját vizsgálataim szerint is a párkapcsolat minősége, a várandóság során megélt érzelmek milyensége és a korábbi gyermekgondozási tapasztalatok hatással vannak a korai anyai érzelmekre és a korai anya-gyermek kapcsolatra, a szülés-élmény pedig befolyásolja a korai anyai érzelmeket. Ha pozitívak ezek, akkor pozitív, ha negatívak, akkor negatív irányba.
Számos kutatás bizonyította, hogy a szülők egyes személyiségjellemzői (például az impulzuskontroll, az autonómia, valamint a szülőséggel kapcsolatos értékeik, attitűdjeik és percepcióik) hatással vannak a szülés után újraalakuló családra.  A kutatások szerint a személyiségvonások bejósló tényezők az anyák pszichés jóllétére is: posztnatális depresszióra például leginkább azok az anyák veszélyeztetettek, akik már előzőleg olyan személyiségvonásokkal és mentális jellemzőkkel bírtak, mint a szorongás, törékeny önbecsülés, az asszertivitás hiánya, illetve akiknél már korábban előfordultak pszichiátriai megbetegedések. Normál populációkban pedig megfigyelték, hogy míg a magas szorongásos és depressziós tendenciák, az irritabilitás, értéktelenség érzése a bizonytalan kötődéssel függ össze, addig az elégedettség, önbizalom, az ego-rezíliencia és az extroverzió a biztonságos kötődés kialakulását segíti. A magas szülői szorongás veszélyeztető tényező a gyermekkel való optimális kontaktusfelvétel, interakciós mintázatok, illetve biztonságos kötődés. A magasabb szorongás és az érzelmi instabilitás saját vizsgálatom szerint is kedvezőtlenebb korai anya-gyerek kapcsolattal jár együtt.
Fontos megérteni, hogy a veszélyeztető tényező nem egyenlő azzal, hogy mindenképpen kedvezőtlenebb lesz a korai anya-gyermek kapcsolat, de jó tudni, hogy ha ilyen fennáll, akkor is lehet változtatni, javítani a kapcsolaton, s ezzel párhuzamosan az érzelmek is pozitív irányban változnak.

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése