Mit mondjunk a "Rossz vagy!" és társai helyett?

"Rossz vagy!" "Gonosz vagy!" "Szófogadatlan vagy!" Az ilyen és hasonló minősítések biztosan nem a legszerencsésebbek, s mindannyian tudjuk, hogy jó lenne elkerülni őket. Mégis: tegyétek a szívetekre a kezeteket, s gondoljátok át, tuti biztos, hogy soha nem fogod és soha nem is mondtad ezt vagy hasonlót gyermekednek?  

Nemrég olvastam egy cikket, s facebook oldalaimon (Perinatális Tanácsadás, perinatalis.hu) meg is osztottam. A cikk arról szólt, hogy ne minősítsük a gyerekünket, hogy vigyázzunk arra, hogy saját indulatainkat ne így, azaz ne a gyerek(ek) megbélyegzésével vezessük le. Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogyan helyes viselkedni bizonyos helyzetekben, azaz kínáljunk alternatívát, tanítsunk társadalmilag elfogadott módokat nekik, ahogy indulataikat és igényeiket kifejezhetik. Továbbá arra biztat, hogy értsük meg a gyerek mögöttes szándékait, igényeit, amik a cselekvésre indították. Mindezek nagyon értékes gondolatok és tanácsok, jómagam is alkalmazom, mind a saját gyerekeimnél, mind a perinatális konzultáció keretében és szemléletében. Épp ezért valójában nem vitatkozni, hanem kiegészíteni szeretném.

Ugyanis ami nem életszerű számomra a cikkben, az az, hogy a "Hogy te milyen gonosz vagy!" konkrét anyai megnyilvánulás helyett a javaslat egy 3 soros cirkalmas magyarázat volt. Egyszerűen fantasztikus, ha ezt sikerül alkalmazni, s a gyerek is képes befogadni, de vannak helyzetek, pillanatok, állapotok, amelyekben ez egyszerűen nem megy, nem lehetséges. Az ok nagyon sokféle lehet, akár a kapacitás hiánya (pl. egyszerre két vagy több gyerekkel kell foglalkozni), akár a gyerek(ek) figyelmi és aktuális befogadó képességének korlátjai (pl. tudjátok, amikor bár hallja, de az értelméig nem jut el), akár az anya aktuális állapota (pl. mert ő is ember, s az egész napos otthoni vagy munkahelyi munka után már nincs extra kapacitása erre), ráadásul egyszerre több ok is fennállhat. Persze az anya nem így gondolja át akkor és ott, de mindez mégis a fejében van, ezért néha így, néha úgy sikerül (ha ezt furcsállod, olvasd el a következetességről szóló cikkemet!). 

Amit hiányolok, hogy a cikk ezeket a szempontokat nem veszi figyelembe, s a hirtelen "Rossz vagy!" mondatot kiejtett anyukák magukra maradnak, mint tökéletlen anyukák, akik (már megint) nem jól csináltak valamit, de ugyanakkor a javasolt módszer nem volt alkalmazható. Így aztán anyuka a saját eszközét elveszítve, egy új, de bizonyos helyzetekben használhatatlan módszerrel a kezében, s jó nagy adag bűntudattal a lelkében ott marad, hogy legközelebb fogalma se legyen arról, hogy mit is mondjon. Aztán kezdődik a "nyúlok érte-de nem fogom" meg játszma, amiről már írtam korábban.

Szóval "szuper", de mit lehet ilyenkor tenni? Először is: igen, Te sem vagy tökéletes anya (nyugi, én sem!), mert olyan gyakorlatilag nem létezik, jó, ha ezzel szembenézel és elfogadod. Másodszor: ha akkor és ott nem lehet megmagyarázni valamit, akármi miatt, de a gyermek elég idős már ahhoz, hogy emlékezzen, akkor később is beszélhetünk vele a történtekről; akár bocsánatot is kérhetünk, ha ott nem jót vagy nem jól mondtunk, s akár a saját indulatainkat is elmagyarázhatjuk. Végül pedig: nem az a baj, hogy nem mindig magyarázunk meg mindent részletesen, hanem az, hogy címkézünk. Milyen rossz pl. nekünk azt hallani, hogy "De lusta vagy (pl. mert miért nem vasalsz? - egyébként NE vasaljatok! :D )! Nah, mindenki másnak ugyanígy rossz ezt hallani. A gyereknek is. Így inkább ítélkezés és címkék nélkül mondjuk egyszerűen, hogy "Nem szabad!" - sokszor a legegyszerűbb mód a legjobb, nem kell mindig mindent túlbonyolítani!

Érdemes a témákat aztán alkalomadtán elővenni, tapasztalataim szerint bár azt hisszük nem, de már az egész kicsik is sokat megértenek abból, amit mondunk. Ha pedig ezt még egy mesébe is tudjuk ágyazni, ami pl. Pisti királyfiról vagy Andika hercegnőről, azaz a gyerekünkről szól, már sokat tettünk azért, hogy tanítsunk szemünk fényének újra valami fontosat. Persze az lehet, hogy sokszor kell majd elmesélnünk, s hogy ettől kezdve népszerűek lesznek a Pist királyfiról vagy az Andika hercegnőről szóló mesék. :) Ha így is lesz, ennek csak örüljünk, s használjuk ki, mesélhetünk így a születésükről, "kiskorukról", a problémákról... Csak a képzeletünk szabhat határt... :) ;)

Jusztné Vincze Szabina, perinatális szaktanácsadó, édesanya

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

google.com/+PerinatalisHu1