Nagyon sokat beszélünk az anyaságról, de keveset foglalkozunk az apákkal és az apasággal. Pedig ahogy változnak az anyai és általában a női szerepek, ugyanúgy változnak bizony az apai és férfi szerepek is. Az általános társadalmi normáktól kezdve a közvetlen környezettel bezárólag rengeteg elvárás fogalmazódik meg, melyek meghatározzák a szülői identitást: azt, hogy hogyan kell (vagy kellene) viselkedni, érezni, gondolkodni egy adott helyzetben. S ez nemcsak az anyákra, hanem az apákra is igaz.
Talán azt gondolnánk, hogy az apák csak napjainkban vonódnak be a gyermeknevelésbe, de ez egyáltalán nincs így. A XVI.-XVII. században főurak levelezései és magánnaplók tanúsága alapján az elfogadott és az elvárt a gondoskodó apa volt, a feladatokat a szülők megosztották, a gyermekekre például az édesapák is vigyáztak, az ajándékok pedig gyermek-centrikusak voltak.
A XIX. században változás következett be, az apák kapcsolata gyermekeikkel egyre inkább informálissá vált, a dolgozó apa elszigetelődött gyermekétől. Az otthoni hierarchia erős volt, az apa volt a család feje. Az apa szerepe a család anyagi biztonságának megteremtése volt, s ez azzal járt, hogy a férfiak nem tudtak bevonódni a gyerekgondozásba. A munkából hazatérve nevelték és - elsősorban - fegyelmezték gyermekeiket. Ugyanakkor megjelent a nevelő-tanító, gyermeke sorsáért aggódó apa ideálja.
Érdekes, hogy még a szakirodalom is csak az 1960-as évektől tekinti legitimnek az apák jelenlétét az újszülött körül, s egészen a múlt század közepéig a kutatók vajmi keveset foglalkoztak az apai oldallal. Még maga Freud is csak a gyermek 3-5 éves korától kezdve tulajdonít jelentőséget az apáknak.
A hagyományos apaszerep védjegyei a hatalom és a biztonság, ő a családfenntartó, az erkölcsi és szellemi vezető. Az 1960-as évektől a makrocsaládok szétesésével a családon belül az apákra több feladat hárul, s teljes szereplőivé válnak már a gyermekvárás folyamatának is. Új típusú apaság alakul, nagypapák és apák is játszanak a játszótéren, az apa is GYED-re mehet...
Vizsgálatokkal igazolták, hogy az apák is érzékenyek a baba jelzéseire, s éppúgy játszanak is
csecsemőjükkel, mint az anyák (noha nem ugyanúgy, de ez nem jelenti, hogy bármelyik játékforma kevésbé értékes vagy fontos lenne), sőt, még hormonális változásokat is megélnek az apák, noha nem ugyanolyan erőseket, mint a nők, de a hormonális változások mintázata (a változás iránya, időbeli eloszlása) hasonló az anyák változásaihoz. Mindezek az eredmények megerősítették az apa szerepét és jelentőségét a baba mellett.
Új apaság alakult, ahol az apa gondoskodó, elkötelezett, minőségi időt tölt a családjával, a gyerekeivel, képes gyakorlatban is ellátni gyermekeit és - fontos! - képes kimutatni az érzelmeit.
A klasszikus és az új apaság napjainkban kissé összemosódott, a két típus közötti átmenetek születtek, s ezek is változ(hat)nak többször is, egy kapcsolaton belül. Az, hogy nincs általános érvényű apa-modell, talán könnyebb helyzetnek tűnik, de valójában nem az: a szülőknek érdemes beszélgetniük ezekről, hisz tudjuk, anya fejében 'alma', apa fejében 'körte' lehet, s habár mindkettő gyümölcs, mégse ugyanaz a kettő...
Érdekes, hogy még a szakirodalom is csak az 1960-as évektől tekinti legitimnek az apák jelenlétét az újszülött körül, s egészen a múlt század közepéig a kutatók vajmi keveset foglalkoztak az apai oldallal. Még maga Freud is csak a gyermek 3-5 éves korától kezdve tulajdonít jelentőséget az apáknak.
A hagyományos apaszerep védjegyei a hatalom és a biztonság, ő a családfenntartó, az erkölcsi és szellemi vezető. Az 1960-as évektől a makrocsaládok szétesésével a családon belül az apákra több feladat hárul, s teljes szereplőivé válnak már a gyermekvárás folyamatának is. Új típusú apaság alakul, nagypapák és apák is játszanak a játszótéren, az apa is GYED-re mehet...
Vizsgálatokkal igazolták, hogy az apák is érzékenyek a baba jelzéseire, s éppúgy játszanak is
csecsemőjükkel, mint az anyák (noha nem ugyanúgy, de ez nem jelenti, hogy bármelyik játékforma kevésbé értékes vagy fontos lenne), sőt, még hormonális változásokat is megélnek az apák, noha nem ugyanolyan erőseket, mint a nők, de a hormonális változások mintázata (a változás iránya, időbeli eloszlása) hasonló az anyák változásaihoz. Mindezek az eredmények megerősítették az apa szerepét és jelentőségét a baba mellett.
Új apaság alakult, ahol az apa gondoskodó, elkötelezett, minőségi időt tölt a családjával, a gyerekeivel, képes gyakorlatban is ellátni gyermekeit és - fontos! - képes kimutatni az érzelmeit.
A klasszikus és az új apaság napjainkban kissé összemosódott, a két típus közötti átmenetek születtek, s ezek is változ(hat)nak többször is, egy kapcsolaton belül. Az, hogy nincs általános érvényű apa-modell, talán könnyebb helyzetnek tűnik, de valójában nem az: a szülőknek érdemes beszélgetniük ezekről, hisz tudjuk, anya fejében 'alma', apa fejében 'körte' lehet, s habár mindkettő gyümölcs, mégse ugyanaz a kettő...
Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr
http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr
http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése