Bölcsibe/oviba készülünk


Talán azt gondoltad, hogy ez a történet a gyerekkel kezdődik és csak a gyerekről szól, hát nem: a Te felkészüléseddel kell kezdenünk. 

Ha kényszerűség, ha munkába állás, ha testvér érkezése, ha törvényi szigor vagy bármi egyéb is az oka annak, hogy gyermekedet "intézményesíted", fontos, hogy Te magad el tudd fogadni ezt a helyzetet, mint az adott körülmények közti helyes utat és döntést. Amíg Te bizonytalan vagy, addig a gyermekedtől se várhatod el, hogy magabiztosan rohanjon az ismeretlenbe: a gyereked a legérzékenyebb vevőkészülékkel rendelkezik, ami a Te valódi érzéseidet, gondolataidat a mosolyod mögött is annak látja, amik. Szóval készülj fel Te is!


Ha lehet, válassz bölcsit/ovit, ahol a legfontosabb a nevelők/óvónők személye, s legkevésbé a salakos teniszpálya és úszómedence - remélem, érted a sarkalatos példát! 

Aztán nézz szembe a saját érzéseiddel, a saját szép és nem szép emlékeiddel, félelmeiddel, s azzal, hogy ez az elválás és elengedés számodra éppoly nagy jelentőségű, mint a gyermekednek, s épp ezért nem árt, ha ezeket kicsit elrendezed magadban.


Alakíts ki jó kapcsolatot a nevelőnőkkel/óvónőkkel, beszélgess velük, hallgasd meg tanácsaikat, s mondd el kéréseidet. Merj tőlük segítséget kérni, s mutass példát a gyerekednek is azzal, ahogyan viselkedsz velük!

 Már a bölcsi/ovi-kezdés előtt kezdjetek el könyvekkel, történetekkel készülni a beszoktatásra,
játszatok bölcsiset/ovisat,
sétáljatok el a bölcsihez/ovihoz,
köszönjetek be vagy menjetek be egy órát játszani, ha van rá lehetőség.


Fontos és nagy segítség, hogy a bölcsi/ovi napirendjének megfelelő napirendet vezessetek be már otthon úgy, hogy ez ne legyen külön feszültségforrás!









Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 


Könyvajánló: mit olvassak, ha bölcsibe/oviba készülünk vagy elakadt a beszoktatás?

 A gyerekek a mesék és a játék nyelvén értenek leginkább. Épp ezért összeszedtem egy csokornyit olyan könyvekből, amik segíthetik a bölcsire/ovira hangolódást, de a beszoktatás alatt és után is hasznos társnak bizonyulnak. Könnyebb így megnyitni is a gyermeket, aki még nem foglalja össze, hogy mi történt vele aznap, s esetleg a csúcsszuper-trükkös "Mi volt ma a legjobb a bölcsiben/oviban?" kérdésünkre sem válaszol, sőt, még az ebédre sem emlékszik. A könyvek segítségével elbeszélgethettek a napjáról, s azokról a dolgokról, amik fontosak voltak neki aznap! Kellemes böngészést! :)

 

Bartos Erika: Anna és Peti. Irány az óvoda!

A szépen illusztrált mesekönyvben tizenhárom bájos, valós mesét olvashatnak a gyerekek. Olyan meséket, amik velük is megtörténhetnek. Például: oltást kapnak, bábszínházba mennek, kirándulnak, vagy felköszöntik Anyát, Anyák napján.

 

Bartos Erika: Bogyó és Babóca az óvodában

Két újabb Bogyó és Babóca mese, ahol a történet az óvoda körül forog, valamint egy virágbogárka is elveszik. Kibékülnek-e a fiúk és a lányok, és mit akarhat a nagy, piros pók?  

Devecsery László: Kisbuksi az óvodában

Óvó néni? Óvó bácsi? Jó, jó, de ki az az óvó-bácsinéni? Miért viselkedik titokzatosan az asztal? Ki keveredik össze kivel? Milyen különös ötlete támad Daninak? Hol röpdösnek télen a fehér pillangók? Vendégségben a Mikulás? Mi történik a sátoros fa alatt? Kik azok a buborékmanók és a buboréktündérek? 

 

Eszes Hajnal: Egy nap a bölcsiben

Egy esős őszi napon Kata és Lackó elindul Anyával a bölcsődébe. Ha kíváncsi vagy, hogy mi történik az ikrekkel, miután Anya bekíséri őket a csoportszobába, nézegesd meg a leporellót!  

Finy Petra: Az ovi-ügy

"Szia, Emma vagyok, és a tesó-ügy után megint el szeretnék Neked mesélni valamit. Erről az ovi-dologról lenne szó. Mert azért ez sem annyira sima ügy, mint azt gondolná az ember." 

Gordan,  Kajsa - Güettler, Mia Mari: Kifli kutyaoviba megy


Valahol északon élt egyszer egy kiskutya, kettesben a gazdájával. Egész nap együtt játszottak, míg egy napon a gazdi, Betti, munkát nem kapott. Ettől kezdve nincs más választás, minthogy Kifli kutyaóvodába járjon...  



Györök Edina: Az óvoda, ahogy Rufi látja


Szia, a nevem Rufi. Ennek a könyvnek minden egyes oldalán megtalálhatsz, de meg kell keresned! Könnyen rám bukkanhatsz, s közben remekül fogsz szórakozni, ezt megígérhetem. A könyv egyébként teli van szebbnél szebb képekkel. Majd figyeld meg őket, mert kérdéseket teszek majd fel! Kíváncsi vagyok, tudsz-e válaszolni rájuk. Játék közben megtanulhatod, hogyan kell minden kis részletre figyelni!


Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok!

„Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni.” Mert így van ez, hogy az ember örül is meg nem is. Akkor is így van, ha az ember történetesen még kicsi. Hiszen nagyszerű dolog az – rang és tisztesség! –, hogy valaki már óvodás! Viszont mégiscsak: nincs ott Anyu, csak az óvó néni, idegen a hely, idegenek a gyerekek, és nem lehet hazaszaladni. Hát így kezdődik. De szerencsére felülkerekedik a kiscsoportosban is az „óvodásöntudat” – és ezzel elkezdődik az óvodai élet, a maga mindennapi kis történéseivel, örömeivel és szorongásaival. 

Schneider, Liane: Bori óvodába megy

Bori a legszebb ruháját veszi fel ma, ugyanis születésnapja van. Hároméves lett, s most már ő is óvodás lehet. De vajon hogyan telik a kislány első napja az oviban? Mi lesz a jele? Kikkel fog játszani? 


Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában

Panni nem érti, vajon miért éppen Péterkét nevezi ki az óvónéni tisztaságfelelősnek. Hiszen Péterke folyton maszatos, sokat verekszik, lekváros kenyeret dug a zsebébe és egyszer még az egyik szemöldökét is levágta. Talán az óvodában még egy ilyen vadóc kisfiú is megváltozhat? 


Telegdi Ágnes: Barnabás meséi. Mackóóvoda

Barnabás mackónk élete egyik legizgalmasabb napja előtt áll: óvodába megy. Mint minden medvebocs először büszke és izgatott, aztán már kicsit félénkebb, ahogy Mackómamával az óvoda kapujához érkeznek. És hogy milyen izgalmakat tartogat az első nap az erdei mackóóvodában?












































































































































































































































































































































































































Wandrey, Guido: Vidám nyüzsgés az óvodában

A Pitypang óvodában így telik az év: Tavasszal a gyerekek szeme láttára zöldül ki az udvar, ahol húsvéti tojásokat keresgélnek. Nyáron egy patak partjára kirándulnak, ősszel sárkányt eregetnek. A téli lámpás felvonulást mindenki örömmel várja, és természetesen a Mikulást is. Az öt kis barátot, Emmát, Bálintot, Petrát, Zsófit és Ádámot minden oldalon megtalálod. Csak jól nyisd ki a szemed, rajta!





Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

Tippek, ha nem sikerült jól a beszoktatás



Arról sokat olvashatunk, hogy hogyan kell jól felkészülni a bölcsibe vagy oviba való beszoktatásra, de arról kevesebbet, hogy mit tehetünk, ha valamiért nem sikerült jól. Legyen bár az ok kényszerű munkába állás, nem hozzátok illő bölcsi/ovi vagy a beszoktatás elkapkodása, a helyzet borzasztó lehet, főleg, ha szemed fénye hisztivel, alvászavarral vagy székletvisszatartással tünetel.

Mielőtt teljesen kétségbe esnél, nem árt tudnod pár dolgot. Először is a teljes beszokás akár 1 hónapig is eltarthat. A másik fontos dolog, hogy az első beszoktatás után 2-3 hónappal van egy időszak, amikor a gyerek rájön, hogy ez most már mindig így lesz, és ilyenkor szoktak kezdődni a gondok – ezalatt az idő alatt tarts ki, csinálj mindent ugyanúgy (hiszti miatt ne maradhasson otthon, ne vidd be később stb.), maximum pár hét és túl lesztek rajta! Tehát ezek NEM rosszul sikerült beszoktatások!


Nos, talán nem fogadtad Te sem jól ezt a bölcsi/ovi-ügyet, ha így van, akkor első feladatod, hogy beszéld meg magaddal a dolgot – ha bizonytalan vagy, akkor nehezebben fog menni, mert a kicsi érzi a bizonytalanságodat (és te is következetlenebb leszel)!

Talán a nevelőkkel/óvónőkkel nem szívesen osztasz meg dolgokat, talán nem választhattál intézményt, s most olyan helyzetben vagy, hogy nem bírod az ottaniakat vagy nem értesz egyet velük. Ezt is el kell rendezd magadban, mert nagyon megnehezíted vele a gyerek helyzetét. Főleg bölcsiben, de oviban is a gyereked kötődni fog a nevelőkhöz, mint afféle pót-anyukhoz, de ettől Te még nem leszel kisebb értékű anya, sem kevésbé fontos a gyereked számára, sőt, szeretni sem fog kevésbé! Ossz meg minden apróságot a kicsiről a nevelőkkel, pl. mitől dühös, mitől boldog, mivel szeret leginkább játszani, mik a kedvenc ételei, meséi – hogy igazán jól érezhesse magát. Ne felejtsd el, ezt őérte teszed!

A kicsi vigyen magával valamit, amit szeret, ami az otthont és biztonságot jelképezi számára; ha nincs kitüntetett tárgya, kedvence, akkor ez lehet anya alvós pólója, vagy a sálja, amit előző nap viselt (ne mossuk ki!), valami, ami anya-illatú, s az anyát és az otthont jelképezi, míg azok távol vannak.

Mindig ugyanaz a szülő vigye a bölcsibe, lehetőleg az, akit könnyebben enged el, s búcsúzzon a kicsitől nyugalommal, mosolyogva.

Mindig ugyanabban az időpontban menj érte, s ha lehet, ezt kösd valamilyen napirendi eseményhez (pl. mikor végeznek az uzsonnával). Fontos, hogy ne késs! Érj oda pontosan akkor, amikor ígérted - megteremtve ezzel számára a biztonságot és megerősítve benne a hitet, hogy mindig érte fogsz menni.


Olvassatok otthon mesét, könyvet, ami a bölcsivel, ovival foglalkozik, ez alkalmat ad arra is, hogy közösen beszélgessetek róla, mi van pont úgy náluk is, mi van teljesen máshogy... Amikor végre veled lehet, legyél tényleg vele: játszatok együtt, ne a házimunka után rohangálj, ne a munkán járjon a fejed, legyen ez az az idő, amikor igazán egymásra figyeltek. Érdemes elgondolkodni, hogy hogyan tudod, illetve tudjátok úgy megszervezni a feladatokat, hogy ez a közös idő fixen beleférjen a mindennapjaitokba.
Játszatok bölcsiset, ovisat, amit ő alakíthat, akár lehet ő a nevelőnő, te meg a bölcsis gyerek – hagyd, hogy kijátssza magából a frusztrációit, ráadásul remek lehetőség ez is arra, hogy közelebb kerülj azokhoz az eseményekhez, amik akkor történtek vele, míg nem voltatok együtt.

S végül: ne adjátok fel, biztosan sikerülni fog! 


Ha pedig egyéni tanácsadásra van szükségetek, itt elértek.





Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 


Az apaszerep változásai




Nagyon sokat beszélünk az anyaságról, de keveset foglalkozunk az apákkal és az apasággal. Pedig ahogy változnak az anyai és általában a női szerepek, ugyanúgy változnak bizony az apai és férfi szerepek is. Az általános társadalmi normáktól kezdve a közvetlen környezettel bezárólag rengeteg elvárás fogalmazódik meg, melyek meghatározzák a szülői identitást: azt, hogy hogyan kell (vagy kellene) viselkedni, érezni, gondolkodni egy adott helyzetben. S ez nemcsak az anyákra, hanem az apákra is igaz.

Talán azt gondolnánk, hogy az apák csak napjainkban vonódnak be a gyermeknevelésbe, de ez egyáltalán nincs így. A XVI.-XVII. században főurak levelezései és magánnaplók tanúsága alapján az elfogadott és az elvárt a gondoskodó apa volt, a feladatokat a szülők megosztották, a gyermekekre például az édesapák is vigyáztak, az ajándékok pedig gyermek-centrikusak voltak. 

A XIX. században változás következett be, az apák kapcsolata gyermekeikkel egyre inkább informálissá vált, a dolgozó apa elszigetelődött gyermekétől. Az otthoni hierarchia erős volt, az apa volt a család feje. Az apa szerepe a család anyagi biztonságának megteremtése volt, s ez azzal járt, hogy a férfiak nem tudtak bevonódni a gyerekgondozásba. A munkából hazatérve nevelték és - elsősorban -  fegyelmezték gyermekeiket. Ugyanakkor megjelent a nevelő-tanító, gyermeke sorsáért aggódó apa ideálja.

Érdekes, hogy még a szakirodalom is csak az 1960-as évektől tekinti legitimnek az apák jelenlétét az újszülött körül, s egészen a múlt század közepéig a kutatók vajmi keveset foglalkoztak az apai oldallal. Még maga Freud is csak a gyermek 3-5 éves korától kezdve tulajdonít jelentőséget az apáknak.

A hagyományos apaszerep védjegyei a hatalom és a biztonság, ő a családfenntartó, az erkölcsi és szellemi vezető. Az 1960-as évektől a makrocsaládok szétesésével a családon belül az apákra több feladat hárul, s teljes szereplőivé válnak már a gyermekvárás folyamatának is. Új típusú apaság alakul, nagypapák és apák is játszanak a játszótéren, az apa is GYED-re mehet...



Vizsgálatokkal igazolták, hogy az apák is érzékenyek a baba jelzéseire, s éppúgy játszanak is
csecsemőjükkel, mint az anyák (noha nem ugyanúgy, de ez nem jelenti, hogy bármelyik játékforma kevésbé értékes vagy fontos lenne), sőt, még hormonális változásokat is megélnek az apák, noha nem ugyanolyan erőseket, mint a nők, de a hormonális változások mintázata (a változás iránya, időbeli eloszlása) hasonló az anyák változásaihoz. Mindezek az eredmények megerősítették az apa szerepét és jelentőségét a baba mellett.





Új apaság alakult, ahol az apa gondoskodó, elkötelezett, minőségi időt tölt a családjával, a gyerekeivel, képes gyakorlatban is ellátni gyermekeit és - fontos! - képes kimutatni az érzelmeit.




A klasszikus és az új apaság napjainkban kissé összemosódott, a két típus közötti átmenetek születtek, s ezek is változ(hat)nak többször is, egy kapcsolaton belül. Az, hogy nincs általános érvényű apa-modell, talán könnyebb helyzetnek tűnik, de valójában nem az: a szülőknek érdemes beszélgetniük ezekről, hisz tudjuk, anya fejében 'alma', apa fejében 'körte' lehet, s habár mindkettő gyümölcs, mégse ugyanaz a kettő...






Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis