Örömteli kapcsolat a felnőtt gyerekemmel?

Nemrég belefutottam abba az élménybe, jelenségbe, hogy már felnőtté vált gyerekek gyakran pusztán kötelesség-érzetből és a szülői elvárásoknak megfelelve látogatják a szüleiket. Ha nem mennek haza szüleikhez, akkor a "bezzeg én mindent megtettem érted" és a "tartozol ennyivel" következnek, s ez az, ami kényszeríti, ráveszi őket arra, hogy menjenek, s nem a látogatás és a kapcsolat örömteli, magában jutalmazó volta. Ígértem, hogy írni fogok arról, mindennek hol és hogyan látom jelentőségét a korai anya-gyerek, szülő-gyerek kapcsolatban.

Az ma már nem ismeretlen dolog, hogy a gyermek első 3 éve nagyon fontos a gyermek későbbi fejlődése szempontjából, de azt már kevesebben szokták tudni, hogy ez pontosan mit is jelent. Rengeteg minden történik viszonylag rövid idő alatt. Azonban ha a kapcsolati, érzelmi szempontból szeretnénk a legjelentősebb tényezőket kiemelni, akkor két tényezőnek ekkor meg kell és jól kell megalapozódnia: a biztonságnak, azaz annak, hogy a világban és elsősorban a közvetlen környezetben mindig bízhat és számíthat rá,  valamint egy jó szülő-gyerek kapcsolatnak, ami alapjául szolgál az összes többi kapcsolatnak, azaz ez a kapcsolat része lesz az összes későbbi/további kapcsolatának. A korai kötődés hatással van a gyermek társas és érzelmi fejlődésére. Hat a későbbi barátságokra, kortársi kapcsolatokra és a párkapcsolatokra is. 

Hogy mindezt miért tartom fontosnak? Mert a fejlődés folyamatosan zajlik, s amit megalapoztunk kisgyermekkorban, az lesz az alap a későbbiekben is. Ez igaz a szülő-gyerek kapcsolatra is, tehát már az első években elkezdjük kialakítani kapcsolatunkat gyermekünkkel. Érdemes szem előtt tartani, hogy az örömteli és önmagában jutalmazó kapcsolat kialakulása már ilyen korán elkezdődik. Kialakulást írok és nem kialakítást, mert azt gondolom, nem kell mindent olyan nagyon megoldani és megcsinálni. Nem dolgozni kell a kapcsolaton, hogy örömteli legyen, hanem érezni és jól érezni magunkat és a másikat benne. Engedjük ezt meg magunknak és engedjük meg nekik is... Felnőtt korukban ugyanúgy, mint kicsinek.

Megengedhetjük magunknak, hogy bízzunk bennük, s hogy megvárjuk, hogy örömmel szaladjanak a karjainkba, akárcsak kisgyermekkorukban, a játszótéren.

Ha pedig nem úgy sikerültek már kezdetektől a dolgok, ahogy azt szerettük volna, változtatni sohasem késő. A korai évek megalapoznak sok mindent, de azt is tudnunk kell, hogy van lehetőség változásra és változtatásra. A kérdés csak annyi, hogy mered vagy nem mered? És igen, fiatalok, ez a kérdés nem csak a szüleiteknek szól, hanem nektek is! Merjetek!

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

google.com/+PerinatalisHu1