Hiszti: mit NE tegyünk!

Hiszti: mit NE tegyünk!

Nagyon sokszor találkozom a következő helyzettel: anyuka kedvesen figyelmezteti a gyereket a játszótéren, hogy majd szólni fog hamarosan, s amikor szólni fog, akkor hiszti nélkül el kell indulni hazafelé. Aztán anyuka pár perc múlva szól a gyerkőcnek, hogy "Gyere, indulunk haza!", mire a gyermek a homokozóban vagy a hintában elkezdi görbíteni a száját, tiltakozik. Anyuka erre elkezd mozdulni felé, mire a gyerek teker egyet a hangerőn. Anyuka vissza, majd kis duruzsolás után újra mozdul, gyerek még hangosabb, s így tovább... Aztán persze valahogy eljut a gyerek a már bírhatatlan hangerőig, meg a bámészkodó többi szülő miatt szerencsétlen anyuka saját diszkomfort érzésében is már odáig jut, hogy végül mégis valahogy megfogja a gyereket, s nyilván valahogy aztán csak hazajutnak.

Most vegyünk át néhány hibát ebben a történetben. A megoldás bonyolultabb, mivel többféle is lehet, s függ a gyermek életkorától és a gyermek és az anya személyiségétől, a hiszti okairól, meg hogy egyébként is mi a helyzet az életükben ezen és egyéb frontokon is. Így aztán nem szeretnék légbe kiáltott tuti megoldásokat sorolni, amik aztán vagy bejönnek, vagy nem. Személyes tanácsadáson, konzultáción azonban természetesen szívesen segítek.

Azonban a hibák felismerése is sokat segíthet, hát nézzük őket:

1) Miért is emlegetjük jó előre a hisztit? Erre készülünk? Ettől rettegünk? Mindenesetre ne tegyük!

2) "A többi anyuka engem figyel, ezért egyre idegesebb leszek, mert megítélnek engem, azt gondolják, rossz anya vagyok." 

Lehet, hogy van köztük ilyen is. De a többség csak ösztönösen néz oda, mert megszokta, hogy oda kell figyelni, ha egy gyerek sír. Vagy kicsit kárörvend, hogy most épp nem az övé hisztizik. És olyanok is akadnak, akik segíteni szeretnének, de nem tudják, mit vagy hogyan kellene, és hogy mit szólnál hozzá... A lényeg, hogy ne ezzel törődj, felesleges. Viszont fontos, hogy maradj nyugodt - tényleg nyugodt, nem arra gondolok, hogy kifelé nyugalmat próbálsz mutatni, de belül szétvet az ideg!

3) És mi segíthet a nyugalomban? Tudnod kell, hogy a gyerek akkor érezheti magát biztonságban, ha keretek között él. Az is egy keret, hogy a játszótérről haza kell menni, amikor anya azt mondja. Nem ártasz, hanem segítesz, ha megtanítod neki.

4) Ne induljanak el a karjaid a gyermek felé, hogy kivedd a homokozóból vagy a hintából, ha nem vagy biztos benne, hogy végig is viszed. Ne bizonytalankodj!

Legyél határozott (de ne durva!)! És ne felejts el hinni magadban. ;) Menni fog!

Jusztné Vincze Szabina
pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr

http://perinatalis.hu/
http://perinatalis.blogspot.hu/
http://www.facebook.com/perinatalis 

google.com/+PerinatalisHu1