Kalandtúra 3 gyerekkel, avagy a BabaMamaExpo-n jártunk

Ha már a legkisebb is majdnem 2 hónapos, s a nagyok is rágják anya fülét, hogy éppen itt az ideje újra programot csinálni, akkor anya összeszedi magát és a 3 gyereket is, hogy mulatságba vigye őket.
A délelőtt elrohan ezzel-azzal, közben az ebéd is az asztalra kerül. Amikor indulhatnánk, akkor épp fergeteges játékba bonyolódnak a nagyobbak, addig van idő összepakolni. Így is délután fél3, mire elindulunk, de sebaj!

Az Aréna környékén persze szinte lehetetlen parkolni, aztán ez is sikerül. Kabátoktól megszabadulva nekivágunk az Exponak, benézünk a Nutriklubhoz, kvízt töltünk ki, aminek főnyereménye egy Feldobox wellness utalvány (ujjak keresztbe, ma sorsolnak!). Ezután hosszasan barátkozunk a Nutriklub jeges macijával is. :)





De hív minket a színpad, ugyan nem mi lépünk fel, hanem az Alma, ismét egy fergeteges koncerttel:







Nagyon jól szórakoztunk:
A nagylányommal, a nagyfiammal, s persze a legkisebb sem igazán nyugtalankodott közben. ;)




A koncert után még egy kis fotózkodás és autogram - még mindig Alma. Még egy kis játék, móka itt is, ott is, aztán már nyakunkon a záróra. A standokon már zárás előtt 10 perccel pakolnak össze, s kevesebb a mosoly - ezt szomorúan konstatálom, de igyekszem a barátságosabb placcok felé evezni. Az óvodás-korú gyerekek kifelé menet zömében sírnak, túl sok volt, túl jó volt, túl késő van, túl-túl-túl... Az én középsőm is elkámpicsorodik, ő még maradna. <3








Hát sikerrel, örömmel, élményekben gazdagon zárult az első mulatságunk így közösen. Azt javaslom, ne maradjatok ti se otthon - ha kedvetek van, s kellő humorérzéketek, tuti minden jól alakul majd, akárhány is a gyerek, akárhány is épp a felnőtt. A minőségi idő, a kaland és az új élmények segítenek átvészelni a viharosabb vagy épp szürkébb hétköznapokat. A gyerekeknek is, nektek is. Kalandra fel! ;)


Jó ma Magyarországon kismamának lenni?

Annyi cikk és kép jött szembe velem az utóbbi időben az interneten arról, hogy ma Magyarországon nem udvariasak, s mégannyira sem előzékenyek a kismamákkal az emberek; hogy még a helyét sem adja át senki a buszon, villamoson - önkéntelenül is arra gondoltam, hogy ha százszor is elolvassuk ugyanazt a hírt, egy idő után nem válik elfogadottabbá a dolog? Hiszen ha mindenki így viselkedik, akkor ez a norma, nem? A rossz példa ragadós. Vajon a jó példa is ragadós lehet?


Nemrég jött világra harmadik gyermekem, s elég intenzíven élnek bennem az élmények. Igen, arról is, ahogy az emberek bántak velem, míg várandós voltam, s most, mikor babával a karomon rohangálok.

Várandósan, két gyerkőccel magam körül, a púposra pakolt bevásárlókocsiból segített egy nő kipakolni.

Máskor a pénztáros külön rendezgette nekem egy zacskóba az apróságokat, hogy könnyebben és gyorsabban boldoguljak a halommal.

Volt, hogy a biztonsági őr tolta a kocsihoz a kosaramat és segített berakosgatni a táskákat.

Babával a kezemen , legutóbb, mikor egy zacskó keksz is kiszakadt a kezemben, egy férfi jött segíteni, bepakolni a táskákba, az autóhoz cipelni őket, még a csomagtartóban is elrendezgette.

A gyógyszertáros felajánlotta, hogy bármikor hívjam őt, ha kérdésem van, tudja, nehezek az első hetek a babával - ekkor épp egy gyerkőc sem volt velem, csak a vásárlásból tudta, hogy kismama vagyok.

Az egyik szomszédom megadta a számát, hogy hívjam, ha segítségre van szükségem, tudja, hogy nem könnyű három gyerekkel mindent megoldani.

És ezek csak az emlékezetesebbek voltak... Sokan segítettek, sokan voltak figyelmesek, sokan gratuláltak, érdeklődtek. Én nem érzem úgy, hogy egy rideg, érzéketlen ország a miénk!

Fontos, hogy mire irányítjuk a fókuszt: vegyük észre, amikor a fentiek történnek velünk, s ne habozzunk ezeket is megosztani! Legyen a jó példa is ragadós! Legyen ma Magyarországon is jó kismamának lenni! Ti is tehettek érte!